Heltai 10/100
félig 3D illusztrációk Heltai fabuláihoz
félig 3D illusztrációk Heltai fabuláihoz
NEGYVENHATODIK FABULA | A nyúlról és kékkáposztáról
A nyúl előmenvén az úton, egy kert mellé juta. És bekakocsola a kertbe, és igen szép kékkáposztát látta a kertbe. És mind elkörülé a kertet, de sem rést, sem hágcsót soholt nem talála, hol bemehetne. Elöltalálá őtet a róka, és megkérdé a nyulat, mondván: “Miért nem mégy ím e kertbe? Lám, mely igen szép kékkáposzta vagyon benne?” Mondá a nyúl: “Jól láttam. De nem ért meg. Nem jó őtet enni, mert megcsömerleném tőle.” Mondá a róka: “Ezennel én is így jártam, mert szép szőlőgerezdöket találtam vala. Azokban sem merék ennem, miérthogy érötlenek valának.” Maga a szegény róka eremest ött volna benne, de nem ére fel oda, ahol lefüggnek vala.
ÉRTELME E fabulák azt jelentik, hogy az emberi természet igen kévánatos, és sok dolgok után vágyódik. A bolondok, hogy az ő kévánságoknak eleget tehessenek, és mindenekben kedvek megtöljék, nagy sok veszedelmekre vetik magokat. De e fabulák erre tanítják az embert, hogy eszébe vegye magát, és eszesen cseleködjék, és ne induljon mindenkoron kévánsága után, hanem amit lát, hogy tisztességgel és Isten szerént nem érhet és meg nem találhat, annak ugyan békét hagyjon, és kivesse fejéből, és semmi számot nem tartson arra.
A nyúl előmenvén az úton, egy kert mellé juta. És bekakocsola a kertbe, és igen szép kékkáposztát látta a kertbe. És mind elkörülé a kertet, de sem rést, sem hágcsót soholt nem talála, hol bemehetne. Elöltalálá őtet a róka, és megkérdé a nyulat, mondván: “Miért nem mégy ím e kertbe? Lám, mely igen szép kékkáposzta vagyon benne?” Mondá a nyúl: “Jól láttam. De nem ért meg. Nem jó őtet enni, mert megcsömerleném tőle.” Mondá a róka: “Ezennel én is így jártam, mert szép szőlőgerezdöket találtam vala. Azokban sem merék ennem, miérthogy érötlenek valának.” Maga a szegény róka eremest ött volna benne, de nem ére fel oda, ahol lefüggnek vala.
ÉRTELME E fabulák azt jelentik, hogy az emberi természet igen kévánatos, és sok dolgok után vágyódik. A bolondok, hogy az ő kévánságoknak eleget tehessenek, és mindenekben kedvek megtöljék, nagy sok veszedelmekre vetik magokat. De e fabulák erre tanítják az embert, hogy eszébe vegye magát, és eszesen cseleködjék, és ne induljon mindenkoron kévánsága után, hanem amit lát, hogy tisztességgel és Isten szerént nem érhet és meg nem találhat, annak ugyan békét hagyjon, és kivesse fejéből, és semmi számot nem tartson arra.
ÖTVENKETTEDIK FABULA | Egy szamárról és oroszlánról
Egy szamár az úton járván, talála egy oroszlánra. És az oroszlán előtt hánni és dicsírni kezdé magát. És monda az oroszlánnak: “Jere velem a hegy tetejére, és ott megmutatom tenéked, mint féljenek tőlem mind a mezői vadak.” Mosologni kezde az oroszlán, és mondá: “Ottan menjünk föl.” Midőn az okaért felmentenek volna a hegyre, az oroszlán mellé álla a szamár, és nagyon kezde szamár módra ordítani. Mikoron azt hallották volna a rókák és nyulak, igen kezdének menni és futni. Mondá a szamár az oroszlánnak: “Látod-é, mint ijedtek meg mindnyájan ezek, és mint futnak el?” Mondá az oroszlán: “Nem csoda ez énnékem, hogy elfutnak. Mert oly rettenetes szavad vagyon, hogy azt meghallván, ennenmagam is elfutottam volna, ha nem tudtam volna azelőtt, hogy szamár légy. De müvelhogy tudtam, kicsoda légy, nem gondolok ordításoddal.”
ÉRTELME E fabulával a bölcs azt jelenti, hogy az embernek az embere, kinek az Úristen elméjét, észt, bölcsességet adott, ne gondoljon a gennyedt és apró embereknek zúgódásával és rágalmazásával. Te azt műveljed, ami jó és tisztességes, és hivatalodban híven s isteni félelemmel járj. Ne gondolj avval, hogy emberek jó cseleködetit visszamagyarázzák. Midőn őreájok körül a szer, hogy valami tisztben a közenséges társaságnak szolgáljanak és hasznot tegyenek, ottan tetszik, kicsodák, és hogy semmi haszonra valók, noha sokat tudnak kérködni és csácsogni etc. Innég támadott a közmondás: Hadd hazudjan varga Bereck, azért ugyan jó talpat szab. Ismeg: Generosi equi non curant latratus canem. Az úton eljár a jó ló, keveset gondol avval, hogy ugatják az ebek. Arra való a szamár, hogy ordítson: ám ordítson etc.
Egy szamár az úton járván, talála egy oroszlánra. És az oroszlán előtt hánni és dicsírni kezdé magát. És monda az oroszlánnak: “Jere velem a hegy tetejére, és ott megmutatom tenéked, mint féljenek tőlem mind a mezői vadak.” Mosologni kezde az oroszlán, és mondá: “Ottan menjünk föl.” Midőn az okaért felmentenek volna a hegyre, az oroszlán mellé álla a szamár, és nagyon kezde szamár módra ordítani. Mikoron azt hallották volna a rókák és nyulak, igen kezdének menni és futni. Mondá a szamár az oroszlánnak: “Látod-é, mint ijedtek meg mindnyájan ezek, és mint futnak el?” Mondá az oroszlán: “Nem csoda ez énnékem, hogy elfutnak. Mert oly rettenetes szavad vagyon, hogy azt meghallván, ennenmagam is elfutottam volna, ha nem tudtam volna azelőtt, hogy szamár légy. De müvelhogy tudtam, kicsoda légy, nem gondolok ordításoddal.”
ÉRTELME E fabulával a bölcs azt jelenti, hogy az embernek az embere, kinek az Úristen elméjét, észt, bölcsességet adott, ne gondoljon a gennyedt és apró embereknek zúgódásával és rágalmazásával. Te azt műveljed, ami jó és tisztességes, és hivatalodban híven s isteni félelemmel járj. Ne gondolj avval, hogy emberek jó cseleködetit visszamagyarázzák. Midőn őreájok körül a szer, hogy valami tisztben a közenséges társaságnak szolgáljanak és hasznot tegyenek, ottan tetszik, kicsodák, és hogy semmi haszonra valók, noha sokat tudnak kérködni és csácsogni etc. Innég támadott a közmondás: Hadd hazudjan varga Bereck, azért ugyan jó talpat szab. Ismeg: Generosi equi non curant latratus canem. Az úton eljár a jó ló, keveset gondol avval, hogy ugatják az ebek. Arra való a szamár, hogy ordítson: ám ordítson etc.
ÖTVENHARMADIK FABULA | A kesselőről és egyéb apró madarakról
A kesselő vendégséget hirdete az apró madarak kezött, müvelhogy születésének napját illeni akarná. Az apró madarak nagy örömmel elmenének a vendégségbe. És midőn mindnyájan begyűltenek volna: a kesselő bezárá az ajtót, és fogdosni kezdé őket és mellyeszteni és egyenként megenni. Így lakának szegények a vendégségbe.
ÉRTELME E fabula inti a szegényeket és az alá renden valókat, hogy az ő hivataljokban megmaradjanak, feljebb való rendre ne igyeközzenek hágni. És hogy megelégödjenek avval, amit az Isten az ő jóvoltából nékik ád, noha nemigen sok az. Ne társolkodjanak egybe a nagy dúsokkal és dölyfösekkel, mert nem egybe valók. Hamar megváltoznak a nagyurak, és ottan kész a pálca, vagy ötte meg az eb a hájat, avagy nem. Ezért mondották a régiek: Nem jó az urakkal cseresznét enni, mert ha elfogy: ottan a magokat kezdik homlokodra löveldözni. Ha nem ehetel igen borsost és gyömbérest: találsz sót, tormát etc., elégödjél meg vele. Salomon is azt mondja, hogy jobb tenéked egy darab száraz kenyered igazsággal és csendes lelküismerettel, hogynem a kazdagnak az ő nagy sok pipperes tál étke.
A kesselő vendégséget hirdete az apró madarak kezött, müvelhogy születésének napját illeni akarná. Az apró madarak nagy örömmel elmenének a vendégségbe. És midőn mindnyájan begyűltenek volna: a kesselő bezárá az ajtót, és fogdosni kezdé őket és mellyeszteni és egyenként megenni. Így lakának szegények a vendégségbe.
ÉRTELME E fabula inti a szegényeket és az alá renden valókat, hogy az ő hivataljokban megmaradjanak, feljebb való rendre ne igyeközzenek hágni. És hogy megelégödjenek avval, amit az Isten az ő jóvoltából nékik ád, noha nemigen sok az. Ne társolkodjanak egybe a nagy dúsokkal és dölyfösekkel, mert nem egybe valók. Hamar megváltoznak a nagyurak, és ottan kész a pálca, vagy ötte meg az eb a hájat, avagy nem. Ezért mondották a régiek: Nem jó az urakkal cseresznét enni, mert ha elfogy: ottan a magokat kezdik homlokodra löveldözni. Ha nem ehetel igen borsost és gyömbérest: találsz sót, tormát etc., elégödjél meg vele. Salomon is azt mondja, hogy jobb tenéked egy darab száraz kenyered igazsággal és csendes lelküismerettel, hogynem a kazdagnak az ő nagy sok pipperes tál étke.
KILENCVENÖTÖDIK FABULA | Egy lúdról és arany lúdmonyról
Egy családas jó major ember vala, kinek sok ludai valának. A többi közett vala egy, mely mindennap egy aranymonyat tojik vala. Ennek igen örüle a családos ember. De látván az aranymonyokat, aranynak nagyobb kévánságába esék, és gondolkodni kezde, honnég jőnének ez igen szép aranymonyok? Gondola ez okaért, hogy a lúd belől rakva volna arannyal, és nem győzi vala várni, hogy mindennap egyet-egyet tojnék, hanem megtekeré a lúdnak a nyakát, és egy éles késsel nagy kévánsággal meghasítá a ludat, hogy az aranyat kivennéje egyszersmind belőle. És ímé, semmit nem találá benne. Így vesze el a hasznos lúd tőle az ő nagy kévánságnak általa.
ÉRTELME E fabula feddi meg a telhetetlenséget és sok heábavalóknak kévánságát, holott az emberek meg nem elégödnek avval, amivel az Úristen megajándékozza őket, hanem azoknak kívüle olyanokra űznek és olyanokat keresnek, amelyeket az Isten nékik nem engödett. Ennek okaért az Istennek ítíletiből az esik rajtok, nemhogy többet nyerhetnének az ő telhetetlenségöknek kévánságok szerént, hanem azt is elvesztik, ami nálok vagyon. Ez okaért ne légy telhetetlen!
Egy családas jó major ember vala, kinek sok ludai valának. A többi közett vala egy, mely mindennap egy aranymonyat tojik vala. Ennek igen örüle a családos ember. De látván az aranymonyokat, aranynak nagyobb kévánságába esék, és gondolkodni kezde, honnég jőnének ez igen szép aranymonyok? Gondola ez okaért, hogy a lúd belől rakva volna arannyal, és nem győzi vala várni, hogy mindennap egyet-egyet tojnék, hanem megtekeré a lúdnak a nyakát, és egy éles késsel nagy kévánsággal meghasítá a ludat, hogy az aranyat kivennéje egyszersmind belőle. És ímé, semmit nem találá benne. Így vesze el a hasznos lúd tőle az ő nagy kévánságnak általa.
ÉRTELME E fabula feddi meg a telhetetlenséget és sok heábavalóknak kévánságát, holott az emberek meg nem elégödnek avval, amivel az Úristen megajándékozza őket, hanem azoknak kívüle olyanokra űznek és olyanokat keresnek, amelyeket az Isten nékik nem engödett. Ennek okaért az Istennek ítíletiből az esik rajtok, nemhogy többet nyerhetnének az ő telhetetlenségöknek kévánságok szerént, hanem azt is elvesztik, ami nálok vagyon. Ez okaért ne légy telhetetlen!
KILENCVENNYOLCADIK FABULA | Egy madarászról és a madarakról
Egy madarász szürét csinála a mezőn, és hálóját megveté, és önni vete a madaraknak a szürébe. Látván azt egy rigó, mondá: “Jó ember! Mit munkálkoszol itt, és mit csinálsz?” Felelé a madarász: “Várost építek itt.” És a rigó elhivé a madarásznak beszédit. Elméne onnég a madarász, és elrejtezék. Odamenvén a rigó, hogy megnézegötné a madarásznak épiletit, látá ott az önnivalót. És midőn reáment volna, ottan reája burítá a madarász a hálót, és megfogá a rigót. Midőn odafutamnék a madarász, hogy kivenné a rigót a hálóból, mondá a rigó: “Ó, ember, ember! Bezzeg hitván építő vagy! Ha te olyan várost építeni akarsz, nyilván nem sok polgárokat avagy lakosokat találsz beléje!”
ÉRTELME E fabula ezt jelenti, hogy a közenséges társoságnak és annak ő hasznájának semmi nincsen nagyobb ártalmára, mint ha a fejedelmek megváltoznak az ő tisztekben, és kegyes gondviselőkből kegyetlen nyúzók, fosztók és tirannosok lesznek. Efféle vérszopó fejedelmek alatt nem sokáig állandó a közenséges békösség, és a közenséges társoságnak ő állapatja nem állandó, hanem elbomol, és nyavalyás élet leszen belőle. Ez okaért e fabulából tanoljanak ez urak, hogy elhagyják a kegyetlenséget és a sok nyúzást. Mert ha esztelen kegyetlenségből megrontják a szegény alatta valókat, és mindenütt hálót vetnek azoknak: mi lészen végre benne? Pusztaságban lészen birodalmok. Hová marad még az Istennek kemény haragja és bosszúállása. Jaj, mond az Isten, annak, aki prédál! Nyilván ismeg megprédáltatol! De e mostani veszett időben nem hiszik azt az emberek. A pap költötte, úgy mondnak, hajts is el ez okaért a csörcet. De az Isten sem siet, sem késik.
Egy madarász szürét csinála a mezőn, és hálóját megveté, és önni vete a madaraknak a szürébe. Látván azt egy rigó, mondá: “Jó ember! Mit munkálkoszol itt, és mit csinálsz?” Felelé a madarász: “Várost építek itt.” És a rigó elhivé a madarásznak beszédit. Elméne onnég a madarász, és elrejtezék. Odamenvén a rigó, hogy megnézegötné a madarásznak épiletit, látá ott az önnivalót. És midőn reáment volna, ottan reája burítá a madarász a hálót, és megfogá a rigót. Midőn odafutamnék a madarász, hogy kivenné a rigót a hálóból, mondá a rigó: “Ó, ember, ember! Bezzeg hitván építő vagy! Ha te olyan várost építeni akarsz, nyilván nem sok polgárokat avagy lakosokat találsz beléje!”
ÉRTELME E fabula ezt jelenti, hogy a közenséges társoságnak és annak ő hasznájának semmi nincsen nagyobb ártalmára, mint ha a fejedelmek megváltoznak az ő tisztekben, és kegyes gondviselőkből kegyetlen nyúzók, fosztók és tirannosok lesznek. Efféle vérszopó fejedelmek alatt nem sokáig állandó a közenséges békösség, és a közenséges társoságnak ő állapatja nem állandó, hanem elbomol, és nyavalyás élet leszen belőle. Ez okaért e fabulából tanoljanak ez urak, hogy elhagyják a kegyetlenséget és a sok nyúzást. Mert ha esztelen kegyetlenségből megrontják a szegény alatta valókat, és mindenütt hálót vetnek azoknak: mi lészen végre benne? Pusztaságban lészen birodalmok. Hová marad még az Istennek kemény haragja és bosszúállása. Jaj, mond az Isten, annak, aki prédál! Nyilván ismeg megprédáltatol! De e mostani veszett időben nem hiszik azt az emberek. A pap költötte, úgy mondnak, hajts is el ez okaért a csörcet. De az Isten sem siet, sem késik.
